Ónodi Adél vagyok. Színésznő. Énekesnő. Transz aktivista.

Ónodi Adél vagyok. Színésznő. Énekesnő. Transz aktivista.

Ónodi Adél vagyok. Színésznő. Énekesnő. Transz aktivista.

Ónodi Adél vagyok. Színésznő. Énekesnő. Transz aktivista.

Ónodi Adél vagyok. Színésznő. Énekesnő. Transz aktivista.

1995-ben születtem egy vidéki kis faluban Magyarországon. Már gyerekkoromban kilógtam mindenhonnan, “lányos” fiúként rengeteg kegyetlenséggel és piszkálással szembesültem a közvetlen környezetemben. Akkor találtam csak megnyugvást, amikor egyedül maradtam a szobámban, ahol szabadjára engedtem a képzeletem és lányként sminkeltem, énekeltem, “produkáltam” magam. Miután szüleim elváltak, édesanyám egyedül nevelt engem és testvéremet rendkívül szegény körülmények között, megadva nekünk minden tőle telhetőt.

1995-ben születtem egy vidéki kis faluban Magyarországon. Már gyerekkoromban kilógtam mindenhonnan, “lányos” fiúként rengeteg kegyetlenséggel és piszkálással szembesültem a közvetlen környezetemben. Akkor találtam csak megnyugvást, amikor egyedül maradtam a szobámban, ahol szabadjára engedtem a képzeletem és lányként sminkeltem, énekeltem, “produkáltam” magam. Miután szüleim elváltak, édesanyám egyedül nevelt engem és testvéremet rendkívül szegény körülmények között, megadva nekünk minden tőle telhetőt.

Szegényként felnőni egy kis faluban már önmagában egy ellehetetlenítő helyzet Magyarországon. Transz nőként, aki művészeti pályán szeretne érvényesülni, már egy komplex hátrány-csomag. Rengetegszer megpróbáltam menekülni ettől a csomagtól és magamra erőltetni a férfi identitást, de nem ment. 19 évesen elhatároztam, hogy elkezdem az átalakulást. Sok transznemű emberhez képest magabiztosan vágtam bele a folyamatba, hiszen tudtam, hogy a családom mindig és mindenben támogat. Egy év után a dokumentumaimban átírásra került a nemem és a nevem.

önmagára találni. Ebben az időben már Berlinben éltem. A fojtogató magyar közéletből kiszakadva egy olyan befogadó és inspiráló városban találtam magam, ahol a társadalmi problémákat, legyen az a menekült nők vagy a roma lmbtq emberek helyzete, művészeti megközelítéssel hozzák közelebb az emberekhez. Immár nőként, önazonosan, egyre inkább feltörtek a korábban a fürdőszobában megélt művészi ambícióim is. Megszületett a darab ötlete. 2018 tavaszán találkoztam Fátyol Hermina színésznővel, aki elsőként felkarolta az elképzelésem.

19 évesen elhatároztam, hogy elkezdem az átalakulást. Sok transznemű emberhez képest magabiztosan vágtam bele a folyamatba, hiszen tudtam, hogy a családom mindig és mindenben támogat.

19 évesen elhatároztam, hogy elkezdem az átalakulást. Sok transznemű emberhez képest magabiztosan vágtam bele a folyamatba, hiszen tudtam, hogy a családom mindig és mindenben támogat.

19 évesen elhatároztam, hogy elkezdem az átalakulást. Sok transznemű emberhez képest magabiztosan vágtam bele a folyamatba, hiszen tudtam, hogy a családom mindig és mindenben támogat.

19 évesen elhatároztam, hogy elkezdem az átalakulást. Sok transznemű emberhez képest magabiztosan vágtam bele a folyamatba, hiszen tudtam, hogy a családom mindig és mindenben támogat.

19 évesen elhatároztam, hogy elkezdem az átalakulást. Sok transznemű emberhez képest magabiztosan vágtam bele a folyamatba, hiszen tudtam, hogy a családom mindig és mindenben támogat.

A név - és nemváltoztatásom és nemi megerősítő műtétem után úgy gondoltam, hogy ezt a húsz évemet kitörlöm. Újjászülettem. Nőnek születtem. Ez elég hamar megbukott. Immár nőként férfiakkal megismerkedve hazugságokat kellett kitalálnom a múltamról, hogy ne derüljön ki, hogy transznemű vagyok. Rájöttem, hogy ha nem ismerik meg életemnek ezt a részét, ami által lettem az, aki ma vagyok, sose leszek önmagam egy kapcsolatban.

Ahogy egyre inkább magamra találtam már nőként élve, a mindaddig elnyomott és csak a fürdőszoba falai közt feltörő művészeti vágyaim újra felszínre törtek.  2017 decemberében kitaláltam a saját monodrámám történetét, ami az életemről szól. Hónapokon keresztül kerestem azokat a színházi 

szakembereket, akik érzékenyen képesek hozzányúlni a témához és elhivatottak, hogy egy olyan darabot hozzunk létre közösen, melyhez mindenki kapcsolódni tud, legyen egy még útkereső vidéki transz fiatal, vagy egy ötvenes fővárosi cégvezető. A darab nagy sikerrel és médiavisszhanggal debütált 2018 októberében a budapesti Bakelitben.

Jelenleg Berlinben élek és azon dolgozok, hogy a Dear Future Me című előadás minél több helyre eljusson és hogy profi színésznővé és énekesnővé váljak. A színészi profilom erősítése mellett különböző kreatív projekteket valósítok meg, melyekkel célom, hogy transz emberek közösséget találjanak és a saját történeteiken keresztül cáfoljanak rá a velünk kapcsolatos sztereotípiákra.

adel_04_web

Would you like to get in touch? info@adelonodi.com

instagram
facebook-logo